Életszerűbb szabályozásra és pontos definíciókra lenne szükség a rendezvények terén

Image

Melyik szervező aludhat éjjel nyugodtabban? Egy nemzetközi sportesemény, egy szakmai konferencia vagy éppen egy kulturális fesztivál szervezője? Mennyire különbözik a szabályozási háttér a különféle rendezvénytípusoknál? Létezik a rendezvények vonatkozásában alulszabályozottság vagy túlszabályozottság? Mit gondolnak erről a gyakorló szakemberek? A januári Rendezvény MeetUp-on a rendezvényszabályozás témájában merültünk el Ganczer Gábor (Hungexpo, MaReSz), Oszkó-Jakab Natália (Művészetek Völgye, MTPA), és Sió Zoltán (Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ, GIRO Hungary 2022) segítségével.

Laikusként nem is gondolnánk, hogy szabályozási szinten mennyi különbség van a különféle rendezvénytípusok között. Hiszen mi a különbség, ha egy gasztrofesztiválon hallgatunk koncertet, vagy éppen egy kulturális fesztiválon merülünk el a gasztroélményekben, vagy részt veszünk egy sportversenyen? És miben más, ha egy adott előadót azonos szakmát űző közönség hallgat egy konferencia lezárásaként attól, hogy bárki meghallgathatja ugyanazt a produkciót egy átlagos koncerten? Bár a különbség nem tűnik nagynak, a valóság az, hogy ezeknek az árnyalatnyi különbségeknek köszönhetően sokszor nagyon is más szabályozási keretnek kell megfelelnie, eleget tennie a különféle események szervezőinek. És ez nem mindig jelent egyenlő feltételeket.

Image

A beszélgetés során kirajzolódott, hogy amikor rendezvényszabályozásról beszélünk, azon nem csak a jogszabályok által megszabott kereteket értjük, mert vannak olyan rendezvények, ahol a szakmai „protokollok” legalább olyan, vagy még hangsúlyosabb szabályokat állítanak, mint az állam.
A résztvevők jelenleg a kulturális területen belül a zenés-táncos rendezvényeket tartják a leginkább túlszabályozottnak – és itt keresik a legtöbben a kiskapukat is –, míg az üzleti rendezvényekre és a sporteseményekre kevésbé merev állami szabályozás vonatkozik, azonban szigorú protokollfeltételek. Utóbbinál jelentős segítséget jelent a különféle szakági szövetségek, szervezetek jelenléte is.

Látható tehát az a tendencia, hogy míg az üzleti és sporteseményeknél a szakma által előírt precíz és szigorú „szabálykönyv” adja a szabályozási keretet, ahol arra szükség van, és erre az állami szabályozás csak rásegít, addig a kulturális területen alig vannak vonatkozó protokollok vagy jogszabályok, annak pedig múltja és így oka van, hogy ezen a területen belül a zenés-táncos rendezvények biztonságával miért foglalkozik kiemelten a jogalkotó. És azt is le kell szögezni, hogy a protokollok és jogszabályok minden területen legfőképpen a rendezvények biztonságát igyekeznek elősegíteni.

„Mi talán kicsit kivételezettek vagyunk ebben az esetben, a sport valahogy mindig megkülönböztetett szerepet kap, kiemelt helyen szerepel. Ez különösen igaz a nagy nemzetközi versenyekre is”– hangzott el Sió Zoltántól, aki kitért arra is, hogy nagy a különbség a profi világversenyek és a tömegsport események között, ahol a résztvevők száma adja a tömeget, például a nagy futóeseményeknél. – "Én a kényelmesebb oldalán dolgozom, hiszen mindig kiemelt segítséget kapunk a katasztrófavédelemtől is, illetve bejáratott rendezvényhelyszíneket használunk, ahol már ismerős a terep.” Azonban a sporteseményeknél is külön szakembereket és szervezést igényel, amikor valamilyen kulturális tartalom is társul a rendezvényhez, például koncert vagy gasztronómiai esemény.

Image

Ganczer Gábor arról beszélt, hogy a Hungexpo sokféle rendezvénynek ad otthont, így mindig alkalmazkodniuk kell a különféle követelményekhez, illetve a megrendelő kérésére ezek gyakran szigorúbb feltételek is lehetnek, mint amit a hazai szabályok megkövetelnek. Például a Bocuse d’or eseménynél a Bataclan-tragédia miatt külön fémdetektoros beléptetést alkalmaztak. Tapasztalatai szerint az üzleti rendezvények esetében elsősorban a biztonsági szabályok betartására kell figyelni, de alapvetően „lazább” szabályozás vonatkozik rájuk.

Oszkó-Jakab Natália elsősorban zenés-táncos rendezvények szervezésében jártas, így az elmúlt másfél évtizedben követte ennek jogszabályi változásait is. Elmondása szerint a WestBalkán-tragédia utáni állami szabályozás, a 23/2011. (III. 8.) Korm. rendelet – amellett, hogy sok szükségszerű intézkedés is bekerült –, sok esetben életszerűtlen elvárásokat hozott be a szakmába, túlszabályozottá tette a zenés-táncos rendezvények szervezését a többi – akár kulturális – rendezvénnyel szemben.

Az egységes szabályozási keret hiánya sokszor kiskaput is jelent különféle eseményeknél, hiszen a rendezvények jellegüket tekintve sokszínűek. Nyújthat gasztroélményt egy üzleti, kulturális vagy sportrendezvény is, éppen emiatt tekinthetünk bármelyikre akár gasztrorendezvényként. A céges családi nap mikor üzleti és mikor családi? A karácsonyi vásár csak addig vásár, amíg nincs koncert a programjában? Nincsenek tiszta keretek.

Ezen különbségek pedig különösen látványossá váltak akkor, amikor a veszélyhelyzet miatt a jogalkotó a kormányrendeletekben a tiszta alapok, egységes fogalmak és szakmai útmutatás hiányában nem tudta konzekvensen meghatározni a szabályok tárgyi és személyi hatályát. Így vonatkozhatnak például lényegesen eltérő jogszabályok az egyes rendezvénytípusokra a védettségi igazolványokkal kapcsolatban.

Image

Ami a jogalkotó szerepét illeti, a beszélgetés résztvevői a területeken átívelő jogszabályok harmonizációját, illetve azok életszerűségét hiányolták. Ehhez hozzátartoznak a különféle, észszerűtlen hatósági határidők és az átláthatatlan hatásköri és illetékességi kérdések. A panelisták mindegyike be tudott számolni olyan abszurd helyszínbejárásról a hatóságokkal, amikor az üres szabadtéren – a Hősök terén, a Várban vagy csak egy mezőn – próbálták elmesélni és elmutogatni, hogyan fog kinézni a futóverseny rajt és cél, a gasztrofesztivál vagy egy koncert. Beszámoltak arról, hogy bizonyos rendezvények esetén nincs egyértelműen meghatározva, hogy kinél kell kérvényezni az adott rendezvényhez az engedélyt, vagy hogy egyáltalán kell-e.

A definíciós problémák, a jogharmonizáció hiánya és az egyenlőtlen szabályozottság a pandémia alatt hozott kormányrendeletekben is megfigyelhetők voltak. Ganczer és Oszkó-Jakab is kiemelte, hogy sok éjszakát töltöttek a friss Magyar Közlönyök értelmezésével, illetve igyekeztek lobbizni a jogszabályok életszerűbbé tételéért. Ganczer szerint az utólagos módosítások kivédhetőek lettek volna, ha a döntéshozók egyeztetnek a szakma képviselőivel, hogy valóban életszerű szabályok születhessenek, ne legyenek ellentmondások és kivételek. Véleménye szerint nagyfokú bizonytalanságot szül, ha ugyanazon a helyszínen az egyik rendezvény jogszabály alapján engedményt kap a védettségi igazolvánnyal való belépéssel kapcsolatban, míg egy héttel később ugyanott, csak más rendezvényre még negatív PCR-teszt felmutatásával sem lehet bemenni. Szerinte az ilyen rendelkezések egy eleve rossz helyzetben lévő szakma további sanyargatásához vezetnek.

Oszkó-Jakab szerint a definíciók tisztázatlansága sok fejtörést okozott a szakmának az elmúlt időszakban, amikor mindenki arra vágyott, hogy a káoszban kicsit jobban tudjanak tervezni. Például, hogy egy-egy rendezvényt megtarthatnak-e, és ha igen, milyen feltételekkel. Ahogy mondta, ők sem arra vágynak, hogy minden az utolsó betűig le legyen írva, de úgy véli, hogyha egy közösség nem szabályozza önmagát, akkor egy idő után kellenek olyan szabályok, amik terelik őket. Utalva itt a szakmai önszabályozás hiányára és a jogszabályi szintű keretek szükségességére.

Többször felmerült a sportrendezvények szabályozottsága, ahol a szakági szövetségek és a bejelentési kötelezettségek miatt maga a szakma is önszabályozóbban működik, jobban összezárnak a résztvevői. Sió is kitért rá, hogy bár a szervezetek egy-egy rendezvény megtartását nem tilthatják meg – ez elsősorban a tömegsporteseményekre, nem profi ligákra igaz –, de a legtöbb szakági szervezetnél van olyan szabály, amely szerint el kell küldeni számukra a versenyleírást, azaz van egyfajta bejelentési kötelezettség – bár külön hatóság nem ellenőrzi ezeket. A professzionális sportrendezvényeknél pedig mindig nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelniük, viszont a járvány alatt nekik könnyebbség volt, hogy eleve tudták, buborék formában tarthatják meg eseményeiket, azaz nem kellett éjjelente a Közlönyöket böngészniük.

Image

A rendezvényszabályok változásának mindig van anyagi vonzata is – függetlenül attól, hogy a protokollok vagy a jogszabályok változására gondolunk –, éppen ezért, már csak a költségtervezés szempontjából is fontos rendezvényszervezésnél a „jogbiztonság”, a szabályok megfelelő időben való megismerhetősége, az ezekre való felkészülésre rendelkezésre álló észszerű időtartam. A gyorsan változó szabályok és az azokhoz való alkalmazkodás azonban jelentősen megnöveli az anyagi kockázatot és tekintélyes károkat okoz a szervezőknek. Abban mindhárman egyetértettek, hogy a biztonság az, amin nem lehet spórolni, ezért inkább többet költenek és ha kell, máshonnan különítenek el erre pénzt. Egyetértettek abban, hogy a rendezvénybiztonság olyan téma, amelyet szakmai ajánlások alapján, de jogszabályi szinten szükséges rendezni.

Ugyanakkor a koronavírus-járvány kapcsán, a kormányrendeleteknek való megfeleléshez szükséges költségek gyakran elszaladtak az egymásnak ellentmondó, hirtelen meghozott jogszabályoknak köszönhetően, a látogatószám – és ezzel együtt az élmény és a bevétel viszont – rendre elmaradt a várttól. A nemrégiben meghozott – 13/2022. (I. 20.) Korm. rendelet, amelynek a beszélgetés után a kormány már be is jelentette módosítását, ám erről még jogszabály nem született –, oltási igazolványokkal kapcsolatos döntés is jelenthet a szervezőknek kárt, ahogy annak hetenkénti variálása is.

A panelisták habár egyetértettek abban, hogy a veszélyhelyzetben mindenki nehezen tervez, ugyanakkor előzetes javaslatcsomagok kidolgozása, és a szakmával való egyeztetés sokat segített volna a folyamatokon és azon, hogy életszerű, jól alkalmazható jogszabályok szülessenek.