The show must go on – de hogyan, hogyha nincsenek szakemberek?

Image

A rendezvényipar már a világjárvány előtt is munkaerőhiánnyal küzdött, az elmúlt másfél évben azonban ez a folyamat felgyorsult és világossá vált, hogy nincs elegendő utánpótlás a szakmában, a fiatalok számára egyre kevésbé vonzó a rendezvényipar. Ennek egyik következményeként ősszel itthon is százas nagyságrendben maradtak el rendezvények. De hogyan tehető újra vonzóvá ez a szektor? Van-e még varázsa vagy már másfajta hivatásra vágyik az új generáció? Miért nincs jelenleg életpályamodell és elegendő képzés a szakmán belül? November 25-én, a Rendezvény MeetUp-on ezt a témát jártuk körül Botond Szabolcs (vezérigazgató, Visual Europe Group), Halász Domokos (vezérigazgató, XTRM), Váczi Kristóf (képzésvezető és hangmérnök, A38 Akadémia) és Hóbor Attila (ügyvezető, Sport Events) részvételével.

Egymástól tanultak
Mind a négy vendégünk több évtizedes tapasztalattal rendelkezett a rendezvényszervezés terén, többségük fiatalon, az 1990-es években csöppent ebbe a világba és cégével együtt „nőtt fel”, látta, hogyan indulnak el az első „business alapú” rendezvények Magyarországon. „A szakmának a ’90-es évek elején volt egy ilyen vadkapitalizmus hangulata, a cégek sem tudták, hogy működik egy rendezvény.” – emlékezett vissza Halász Domokos. Ennek megfelelően kevéssé volt szabályozva a piac és a rendezvényekhez kapcsolódó tevékenységi kör. Sok cég működött, a szakmában pedig a legtöbben maguktól, illetve egymástól tanulták el, hogyan is működik a rendezvények világa. Ez ugyanúgy igaz volt a szervezésre, mint a rendezvénytechnikára, azaz például fény- és hangtechnika esetében is jellemző volt (és sokszor az a mai napig), hogy egy tapasztaltabb kolléga mellett tanulja ki valaki a szakmát.

Azonban még korábban kifejezetten vonzó volt a rendezvényszervezés és -technika világa, ma egyre nehezebb új embereket találni – és akik jönnek, azok is hamar elmennek, amikor rájönnek mivel is jár ez a munka. Mind a négy vendég egyetértett abban, hogy sajnos kevés a fiatal a szakmában. Ez azonban nem a Covid19-járvány okozta állapot, a problémával már korábban is küzdöttek. Az viszont tény, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet tovább fokozta a munkaerőhiány problémáját. Már nem csak az okoz gondot, hogy nincs utánpótlás és a rendezvények nagy száma miatt a meglévő szakemberek a kiégés szélén egyensúlyoznak, hanem az is, hogy a lezárások alatt nagyon sokan hagyták el a rendezvényszektort és váltottak hivatást.

Image

Elmúlt a varázs?
Botond Szabolcs szerint mára elmúlt a rendezvényszervezés varázsa, egyszerűen nem jelent vonzó jövőképet a fiataloknak, mert az izgalma és a szépsége mellett nem tud annyi rugalmasságot és biztonságot nyújtani, mint más szektorok. „Iparágak versenyeznek egymással, nem csak cégek.” – mondja. Szerinte sok embert ott vesztenek el, hogy nincsen igazi életpályamodell a szakmában, így amikor szembesülnek azzal, hogy egy-egy nagy esemény több heti építéssel, napi 10-12 óra munkával, cipekedéssel, éjszakázással és a hétvégék beáldozásával jár, sokan egyszerűen odébb állnak. Még akkor is, ha így kevesebbet keresnek. Egyszerűen fontosabbá vált a szabadidő és annak tervezhetősége, mint a jó kereset.

Image

Hóbor Attila szerint a szakma varázsa a mai napig megvan és a sportrendezvények népszerűsége miatt szerencsére sok fiatalt vonz a sport területén a rendezvényszervezés. Azonban abban ő is egyetért, hogy másfajta kereteket kell szabni a szektor számára, ahhoz, hogy az újra és hosszú távon vonzó maradhasson, és meg tudja tartani a friss, fiatal munkerőt.
A jelenség – ahogy Halász Domokos is rámutatott – egyáltalán nem új, Európa más országaiban is küzdenek vele, de tény, hogy a járvány felgyorsította a folyamatokat, azaz nemcsak, hogy nem jött erős utánpótlás, de a meglévő szakemberek is elhagyták a pályát. A lezárások miatt ugyanis gyakran csak egyik napról a másikra derült ki, hogy lehetnek-e rendezvények, és ha valaki az első hullám alatt még ideiglenesen építkezéseken vagy futárként dolgozva vissza is szeretett volna térni az iparágba, sokan a második hullám lezárásai alatt végképp a biztosabb megélhetés felé fordultak. Lettek buszvezetők, ételkiszállítók, helyezkedtek el kereskedelemben, tanultak ki más szakmát. Ahogy fogalmazott, hiába hiányzik valakinek a rendezvények világa és az ezzel járó adrenalin, ameddig azt tapasztalja, hogy más munkahelyen stabil és megtartó keretek között dolgozhat, van szabadideje, hétvégéje és viszonylag korrekt bére, nem fogja kockáztatni a biztos megélhetést a bizonytalanért.

Most lett nagykorú a rendezvényszakma és igényli, hogy felnőttként foglalkozzunk vele
De mégis mit lehet tenni, hogy újra vonzó legyen a fiatalok számára a rendezvények világa, és visszatérjenek a pályaelhagyók is? A beszélgetésen említett, „mester és tanítvány” közti tudásátadás most a járvány miatt megszakadt, hiszen egyrészt eltűntek a szakemberek, másrészt az a réteg is, akik a jövő szakemberei lehetettek volna. „Evolúciós szinten, ha megszakad egy szakma egy-két évre, onnan elmennek az emberek, és nem arról a szintről indul újra, ahol előtte volt, hanem egy teljesen más szintről, új emberekkel, újra kell építeni a közeget” – jellemezte a jelenlegi problémákat Váczi Kristóf, aki az A38 Akadémia vezetőjeként évente átlagosan 80 technikus képzéséért felel. Ő is úgy látja, hogy fogynak a fiatalok és kevésbé vonzó ez a rendezvényszektor, de szerinte a varázsa sohasem fog elveszni, ahogy a cirkuszé és a színházé sem.

Image

Az A38 Akadémiához hasonló képzésből nagyjából 2-3 van az országban – és ezek is Budapesten –, ahol elsősorban technikai szakembereket képeznek. Ez évente kb. 300-400 új embert jelentett, akiket szinte azonnal fel is szívott a szakma.
A most kiesett másfél évet azonban oktatással nem lehet behozni, hiszen nincs sem elegendő képzés, sem megfelelő elismertsége a szakmának. Abban minden beszélgetőtárs egyetértett, hogy ezek mindegyike az állam segítségével orvosolható lenne.

Egy jól felépített képzés sem jelent azonnali megoldást a rendezvényszakma problémáira, de ha ezzel együtt változik annak állami megbecsültsége és láthatósága, talán csábítóbb életpályamodellt lehetne kialakítani a következő generációk számára. Ehhez elsősorban olyan szakképzések kellenének, amelyek gyorsan tudnak reagálni a technológia változásaira, a megrendelők változó igényeire és a változó trendekre. Ahol jó szakmai kapcsolatrendszere, releváns gyakorlatra tehetnének szert a hallgatók, és amely elvégzésével államilag is elismert bizonyítványt kapnának a frissen végzettek. A Covid19-járvány alatt például sok támogatás igénybevételét ellehetetlenítette vagy nehezítette, hogy bizonyos tevékenységek „papíron nem léteznek” és így nem is vonatkozik rájuk szabályozás. Ezek megteremtése is fontos a jövőre nézve.

Ehhez persze az iparágnak is össze kell fognia. Botond Szabolcs véleménye szerint az utánpótlás-neveléshez meg kell teremteni a megfelelő körülményeket, amelyhez hozzátartozik a bejelentett, megfelelő bérezés, a jó munkakörülmények, elfogadható munkaidő, és az, hogy a hétvégi, illetve esti munkavégzést szabadidővel tudják kompenzálni. Emellett mind a négyen egyetértettek abban is, hogy a megfelelő gyakornoki programok is segíthetnek az utánpótlás-nevelésben.
Azt, hogy milyen jelentős a munkaerőhiány a szakmában jól mutatja az is, hogy jelenleg mind a négyen keresnek kollégákat – néhol akár tízes nagyságrendben is tudnának új alkalmazottakat felvenni. Kezdőként akár bruttó 500-800 ezer forintos bérekről beszéltek, ami bár vonzó, elmondásuk szerint csak rövid távon jelent motivációt a jelentkezőknek, azaz hosszútávon elengedhetetlen a szakma szeretete, a fejlődés és előrelépés lehetősége, az életpályamodell is.

Image

A növekvő bérek jó tendenciát is jelentenek, hiszen Halász Domokos szerint így egyre kevesebb embert csábít majd a külföldi munkalehetőség, a másik oldalon azonban gyakran nehéz elfogadtatni a megrendelővel, hogy ezek miatt drágulnak a rendezvények. Mint mondta, az utóbbi időben fordult elő először, hogy nem vállaltak el egy rendezvényt, mert gazdaságilag nem volt kivitelezhető. Szabolcs is havi több száz rendezvény elmaradásáról számolt be, aminek egyrészt a szakemberhiány, de másrészt az volt az oka, hogy a megrendelők nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott árszabáshoz.

Image

A járvány pozitívumaként viszont a résztvevők szerint megemlíthető, hogy egyfajta tisztuláson is átesett a szakma – főként szolgáltatói oldalról -, azaz eltűntek azok a cégek, akik az árversenyben úgy tudtak győzni, hogy azt a dolgozók bérezésén hozták be.
Véleményük szerint, ha a cégek szintjén a jövőben meg tudják teremteni a megfelelő munkakörülményeket és a versenyképes fizetést, állami szinten pedig az ehhez szükséges képzéseket, és biztosítani lehet a szakma elismertségét, a rendszerváltás óta nagykorúvá vált rendezvényszakma végre elérheti, hogy felnőttként bánjanak vele és újra visszanyerje régi „sármját”.

Fotók: Orbán Péter